Baba Zene bevezetés

Az EMI magyar kiadványainak marketing menedzsereként dolgoztam, amikor a lengyelországi licenszgazda megkeresett minket a Baba Zene sorozattal. Tetszett a termék így a magyarországi bevezetést megnyertem magamnak:)

A becsült bevételek a viszonylag szűk célcsoportra lőtt terméknél nem voltak kifejezetten magasak és így a marketing költségvetés sem volt jelentős.

A megoldást az online jelenlétben és online terjesztésben láttam. Bejött az elképzelés. Minimális költségvetéssel és a vártnál magasabb eladott lemezzel!

A mai napig működik a termék, és az oldal, amit 2005-ben építtettem. Hajrá Baba Zene:)

Selling myself

Egészen miniként rájövünk, hogy létezünk. Utána észrevesszük, hogy a felnőttek örülnek ha valamit ügyesen csinálunk. Hogy a figyelem középpontjában maradjunk, az előbbi felismerést használni kezdjük. Dicsekszünk, kérkedünk. Az apukánk erejével, az anyukánk szépségével vagy a saját kis életünk vívmányaival. A szülők, a családi barátok továbbra is visszajeleznek, hogy "jaj de szép, jaj de édes, jaj de mókás" és így tovább.



Az oviban meg az iskolában is folytatjuk a dicsekvést. Itt aztán elmúlnak a mosolyok, jönnek az osztálytársak irígy megjegyzései, jön a megbélyegzés: "beképzelt vagy"-mondják - legtöbbször a hátunk mögött persze. Hogy ezt a traumát ki hogyan dolgozza fel, hogy a későbbiekben csakazért is henceg, fittyet hány a megbélyegzőkre vagy megpróbálja utolérni magát és óvatosan mesél a sikereiről, vagy egyszerűen elszáll az önbizalma és a valós sikereit is megtartja magának, ez személyiség/család/egyéb körülmények függvénye.



És mi van, ha az ember szakmai előmenetele okán ez a kérdéskör újra előkerül?Én a harmadik típusból való vagyok. Még ha valami igazán nagyszerűt csinálok, azt is elhallgatom, hogy ugyan...áááá....semmiség hiszen...



Eljutottam mégis odáig, hogy elegendő szakmai tapasztalatot gyűjtöttem a kommunikáció terén az elmúlt 7 évben ahhoz, hogy ezt - ahol kell - fel is vállaljam azt. Sőt, szeretném ezt a tapasztalatot megosztani és kamatoztatni. Ehhez úgy tűnik elengedhetetlen az ön-PR, hiszen ha nem tudják mit tudok, nem kérik majd ki a véleményem. És marad a régi kör, hogy majd a háttérből...mert úgy is jó...meg mert úgyis az számít amit csinálsz és nem a sok duma, meg a self-PR.Nem nem nem. A marketingben különösen nem igaz ez így. Igen fontos megosztani a tudást, a tapasztalatainkat. Elérhetővé tenni magunkat a szakma vagy az érdeklődők számára.



Nem csak a saját előmenetelünk szempontjából. De az önbecsülésünk, így a szakma önbecsülésének erősítése végett is. Megjelent most egy interjú a Médiainfón velem Excelgyárból ötletgyár címmel a szakma átalakulásáról. Jó lett:)