A palackozott víz története

Tanulságos történet arról, hogy nincs szükségünk palackozott vízre, hiszen a csapvíz éppoly jó. Csak hát volt az az anyagi érdek, ami elegendő pénzt áldozott arra, hogy meggyőzzenek minket arról, hogy palackozott vizet vegyünk. Hogyan? Elsősorban megfélemlítéssel. Ennek tökéletes eszköze a TV. Az audiovizualitásával minden érzékszervünkre hat. Elűzi a magányt, irányít és csökkenti a bizonytalanság érzésünket - hiszen aki a TV-t nézi, automatikusan közös nevezőt talál a többiekkel. Legalábbis azokkal, akik ugyanazokat a híreket hallgatják és ugyanazokért a műsorokért rajonganak, ugyanazokat a celebeket fikázzák. Ezért az olcsón vett bizonyosságért cserébe azt is eltűrjük, hogy naponta halálhírek és tragédiák egész sorozatával traktálnak minket. Sőt, még félni is hajlandók vagyunk. És ide is érkeztünk. Az egyirányú kommunikáció érájában nincs más teendője a vizet palackozó cégeknek, mint használni ezt a remekül bejáratott mechanizmust. És amikor kellőképpen elkezdünk félni a hormonoktól szennyezett klóros csapvíztől, akkor kinyitjuk a pénztárcánkat és kartonszám vásároljuk a palackozott vizet.

Igen ám, de mi van azokkal, akik átlátnak ezen? És azokkal, akiknek szólnak azok, akik már átlátták ezt a folyamatot? Mit csinál a rendszer azokkal, akik kitiltották a TV-t a nappalijukból? Hogyan irányíthatók így az emberek? Mi lesz ha a tudatosság fölénybe kerül a tudatlansággal szemben és az emberek elutasítják a félelmkeltést? A válasz egyszerű és életszerű. Igazat kell mondani. Nem irányítani kell, hanem segíteni. Bizalmat építeni. Ez lenne a marketing halála? Nem hinném. Ez a marketing átértelmezése lesz csupán. Persze nem apró változás, de az ember továbbra is ember. Szereti ha segítik, ha szeretik és ha elkápráztatják. Főleg ha ehhez nem nézik hülyének. És mint ilyen, ezt értékeli is impulzív, irracionális fogyasztói döntéseivel. Marketingesek, jó kommunikációra fel:)!

További info a video kapcsán itt:
http://storyofstuff.org/bottledwater/
http://www.diverziti.hu/

zuango 7 pontja

2001-ben kezdtem marketing kommunikációs pályafutásomat. Azóta megjártam minden lehetséges oldalról a szakmát. Láttam és a saját bőrömön érzékeltem a rendszert, amiben működik ügyfél, ügynökség, média. Belekostoltam a vizionárius non-profit szféra igazságharcosainak világába is, értelmet keresve, amit a fogyasztói társadalmat kiszolgáló marketing-gépezetben nem találtam. Évek óta próbálok rájönni, vajon miért érzem magam mindig kellemetlenül, amikor válaszolnom kell a kérdésre: "Te mivel foglalkozol?" És még inkább arra keresem a választ, hogy mi tart mégis ebben a szakmában. 2009 fontos év volt számomra. Körvonalazódott bennem, hogy mi a problémám és mi az én válaszom erre az ellenérzésre. Nem, nem a szakma elhagyása.

Célom a szakma reformációján világszerte dolgozók köréhez kapcsolódva megtalálni a saját hangomat. Hogyan? Semmiképp nem saját ügynökség alapításával ebben a rendszerben. Mert a probléma a rendszerben gyökerezik. A fogyasztói társadalom nyerészkedőinek jelenlegi motivációjában. A fogyasztók tudatosságának hiányában. Abban, hogy a mennyiség győzedelmeskedik a minőség felett. A megoldás pedig nem jöhet abból a rendszerből, amiben a hiba született.

Kiakasztom hát a pontjaimat a rendszer ajtajára, mint Kálvin az ő 12 pontját.
Ezeket vedd figyelmebe, mielőtt kommunikálni kezdesz!

1. Ne nézd hülyének és ne terheld túl azt, akire építesz! Segítsd a helyes döntésben!
2. Tiszteld az embert!(People, not product.)
3. Minél többet adsz, annál többet kapsz!
4. Ne mutatkozz többnek, mint amennyi vagy! (Fail faster, succeed sooner!)
5. Ki sokat markol, keveset fog! Tűzz ki reális célokat! (Creativity, not productivity.)
6. Teremts valódi értéket! (Outcomes, not income.)
7. Ismerd fel a közösségek erejét! (Connections, not transactions.)

Marketing pedig KELL

A kkv-k kétharmada nem marketingezik.


A mikro-, kis- és közepes vállalkozások mindössze egyharmada (32,8
százaléka) folytat tudatos marketingtevékenységet. Ez az adat azért is
megdöbbentő – állítja az Ipsos és a Marketing Commando kutatási jelentése -,
mert rámutat, hogy a mikrovállalkozások és a kkv-k még mindig nincsenek
tudatában a marketing jelentőségének. Az eredményekből viszont megállapítható,
hogy azok a mikrovállalkozások és a kkv-k, amelyek pénzt áldoznak a marketingre,
nagyobb éves forgalomra számíthatnak mint azok, amelyek nem.

forrás: Kreatív online (Tovább a teljes cikkre.)

A kutatás összefoglalója itt

Ez a jelenség nem meglepő, de nem dícséretes. Ugyanakkor a magyarországi kkv-k helyzetét elnézve és a marketing megítélésére tekintettel nem csodálkozom az eredményen.

Megbízható, költséghatékony és felelős marketingmegoldásokkal változhat a vállalkozói atitűd. Ezen dolgozom.

Selling myself

Egészen miniként rájövünk, hogy létezünk. Utána észrevesszük, hogy a felnőttek örülnek ha valamit ügyesen csinálunk. Hogy a figyelem középpontjában maradjunk, az előbbi felismerést használni kezdjük. Dicsekszünk, kérkedünk. Az apukánk erejével, az anyukánk szépségével vagy a saját kis életünk vívmányaival. A szülők, a családi barátok továbbra is visszajeleznek, hogy "jaj de szép, jaj de édes, jaj de mókás" és így tovább.



Az oviban meg az iskolában is folytatjuk a dicsekvést. Itt aztán elmúlnak a mosolyok, jönnek az osztálytársak irígy megjegyzései, jön a megbélyegzés: "beképzelt vagy"-mondják - legtöbbször a hátunk mögött persze. Hogy ezt a traumát ki hogyan dolgozza fel, hogy a későbbiekben csakazért is henceg, fittyet hány a megbélyegzőkre vagy megpróbálja utolérni magát és óvatosan mesél a sikereiről, vagy egyszerűen elszáll az önbizalma és a valós sikereit is megtartja magának, ez személyiség/család/egyéb körülmények függvénye.



És mi van, ha az ember szakmai előmenetele okán ez a kérdéskör újra előkerül?Én a harmadik típusból való vagyok. Még ha valami igazán nagyszerűt csinálok, azt is elhallgatom, hogy ugyan...áááá....semmiség hiszen...



Eljutottam mégis odáig, hogy elegendő szakmai tapasztalatot gyűjtöttem a kommunikáció terén az elmúlt 7 évben ahhoz, hogy ezt - ahol kell - fel is vállaljam azt. Sőt, szeretném ezt a tapasztalatot megosztani és kamatoztatni. Ehhez úgy tűnik elengedhetetlen az ön-PR, hiszen ha nem tudják mit tudok, nem kérik majd ki a véleményem. És marad a régi kör, hogy majd a háttérből...mert úgy is jó...meg mert úgyis az számít amit csinálsz és nem a sok duma, meg a self-PR.Nem nem nem. A marketingben különösen nem igaz ez így. Igen fontos megosztani a tudást, a tapasztalatainkat. Elérhetővé tenni magunkat a szakma vagy az érdeklődők számára.



Nem csak a saját előmenetelünk szempontjából. De az önbecsülésünk, így a szakma önbecsülésének erősítése végett is. Megjelent most egy interjú a Médiainfón velem Excelgyárból ötletgyár címmel a szakma átalakulásáról. Jó lett:)