A palackozott víz története

Tanulságos történet arról, hogy nincs szükségünk palackozott vízre, hiszen a csapvíz éppoly jó. Csak hát volt az az anyagi érdek, ami elegendő pénzt áldozott arra, hogy meggyőzzenek minket arról, hogy palackozott vizet vegyünk. Hogyan? Elsősorban megfélemlítéssel. Ennek tökéletes eszköze a TV. Az audiovizualitásával minden érzékszervünkre hat. Elűzi a magányt, irányít és csökkenti a bizonytalanság érzésünket - hiszen aki a TV-t nézi, automatikusan közös nevezőt talál a többiekkel. Legalábbis azokkal, akik ugyanazokat a híreket hallgatják és ugyanazokért a műsorokért rajonganak, ugyanazokat a celebeket fikázzák. Ezért az olcsón vett bizonyosságért cserébe azt is eltűrjük, hogy naponta halálhírek és tragédiák egész sorozatával traktálnak minket. Sőt, még félni is hajlandók vagyunk. És ide is érkeztünk. Az egyirányú kommunikáció érájában nincs más teendője a vizet palackozó cégeknek, mint használni ezt a remekül bejáratott mechanizmust. És amikor kellőképpen elkezdünk félni a hormonoktól szennyezett klóros csapvíztől, akkor kinyitjuk a pénztárcánkat és kartonszám vásároljuk a palackozott vizet.

Igen ám, de mi van azokkal, akik átlátnak ezen? És azokkal, akiknek szólnak azok, akik már átlátták ezt a folyamatot? Mit csinál a rendszer azokkal, akik kitiltották a TV-t a nappalijukból? Hogyan irányíthatók így az emberek? Mi lesz ha a tudatosság fölénybe kerül a tudatlansággal szemben és az emberek elutasítják a félelmkeltést? A válasz egyszerű és életszerű. Igazat kell mondani. Nem irányítani kell, hanem segíteni. Bizalmat építeni. Ez lenne a marketing halála? Nem hinném. Ez a marketing átértelmezése lesz csupán. Persze nem apró változás, de az ember továbbra is ember. Szereti ha segítik, ha szeretik és ha elkápráztatják. Főleg ha ehhez nem nézik hülyének. És mint ilyen, ezt értékeli is impulzív, irracionális fogyasztói döntéseivel. Marketingesek, jó kommunikációra fel:)!

További info a video kapcsán itt:
http://storyofstuff.org/bottledwater/
http://www.diverziti.hu/